Természetes, hogy különböző dentalhigiéniai problémákkal már őseink is küzdöttek és az is természetes, hogy bár kezdetleges módon ugyan, de megpróbálták ezeket kezelni is. Az ókori Egyiptomban például a legnagyobb problémát a kenyér jelentette. Jobban mondva nem is a kenyér, hanem a kezdetleges gabona őrlési eljárások. A malomkövek között megőrölt gabona közé ugyanis rengeteg kis kőtörmelék került, amit nem tudtak kiszűrni, így azokat belesütötték a kenyérbe. Ezek aztán apránként elkezdték koptatni a fogak zománcát és az sem volt ritka, hogy hosszú évek alatt a rendszeres kenyérfogyasztásnak köszönhetően a zománc a fogbélig lekopott. Mivel ez igen komoly fájdalmakat okozott a páciensnek, ezért ezeket különböző gyógynövényekkel próbálták meg kezelni. A lukas fogak tömésére is találtak fogászati megoldást persze nagyon kezdetlegeset és a lukakat gyantával, kőporral, illetve magvak őrleményével tömték be. A probléma csak az volt, hogy a szuvas részeket nem tudták eltávolítani, így ezek a tömések sem jelenthettek hosszútávú megoldást. A fogpótlás is bevett szokás volt az ókori Egyiptomiaknál, de csak az elhunytak esetében, hiszen hittek a halál utáni életben ezért a halottak hiányzó fogait állati csontokkal pótolták, hogy azok túlvilági létüket nehogy foghiányosan kezdjék. Módszereik bár nagyon kezdetlegesek voltak, mégis ezek jelentették az első lépéseket a mai, modern fogorvoslás irányába.